A címben foglalt, szinte örök kérdés a mai napig abból fakad, hogy az üzleti gyakorlatban – sokszor még menedzsment szinten is – minden olyan partnerre, aki a vállalkozásnak valamilyen szolgáltatást végez az „alvállalkozó” jelző kerül rásütésre.
Amikor ezt meghalljuk, már eszünkbe kell, hogy jusson, most akkor mit is csinál pontosan ez az „alvállalkozó”? A Htv. az iparűzési adó alapját képező árbevételt kizárólag a törvényben definiált fogalmak szerinti alvállalkozói teljesítményekkel és közvetített szolgáltatásokkal engedi csökkenteni, ráadásul utóbbival csak a rögzített árbevételi sávba jutó arányos összegnek az árbevétel százalékában meghatározott mértékével.
A nulladik ponton tehát, már az is kérdés, hogy az „alvállalkozó” nem-e véletlenül egy igénybevett szolgáltatások közé tartozó ügyletet teljesít, ami nem is vonható le a HIPA alapjából.
Ha ennek kiszűrésén túl vagyunk, jön a következő kérdés, hogy akkor most az iparűzési adó szemszögéből alvállalkozói teljesítésről vagy közvetített szolgáltatásról beszélünk?
Közvetített szolgáltatás esetében nem elégséges – de, mindenképpen szükséges – feltétel, hogy a tovább számlázás során a kimenő számlából a közvetítés tényének egyértelműen ki kell tűnnie (rendszerint „a számla közvetített szolgáltatást tartalmaz” szövegezéssel).
A Htv. fogalommeghatározása alapján ugyanis arról van szó, hogy írásban kötött szerződés alapján – melyből a szolgáltatás közvetítésének ténye megállapítható – a saját nevünkben, de más javára vásárolunk meg egy szolgáltatást, amit részben vagy egészben, de biztosan változatlan formában – egyben nem feltétlenül változatlan áron – számlázunk tovább.
Tehát, beékelődünk a szolgáltatást valóban nyújtó és azt valóban igénybe vevő alanyok közé, így a szolgáltatás a saját teljesítményünkbe semmiképpen sem épül be, hanem változatlan formában kerül közvetítésre. Mindehhez olyan számlázási gyakorlatot kell kialakítani, hogy a számlákat alátámasztó szerződésekből, a bejövő és kimenő oldali számlákból a megfogalmazottak minden számlázott tétel esetében alátámaszthatóak legyenek.
Az alvállalkozói teljesítés alapja a Ptk. szerinti vállalkozói szerződésből fakadó eredménykötelem. Ebben az esetben az „alvállalkozónkkal” – itt már tényleg hívhatjuk így – a Ptk. szerinti vállalkozási szerződéses kapcsolatban állunk.
Vállalkozói szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény megvalósítására, a megrendelő pedig annak átvételére és a vállalkozási díj megfizetésére köteles, tehát egy konkrétan definiált eredmény (produktum) áll elő.
Az eredmény, mint megvalósulási feltétel miatt a teljesítését rendszerint írásban igazolják (teljesítésigazolás), mivel ennek hiánya arra utalhat, hogy az eredmény létrejötte nem volt feltétele a számla kiegyenlítésének (megbízással van dolgunk és nem eredménykötelmet magában hordozó vállalkozói szerződéssel).
Az alvállalkozói teljesítés, mint önállóan is meghatározható produktum a megrendelő teljesítményébe beépül, nem változatlan formában kerül tovább értékesítésre, ellentétben a közvetített szolgáltatásokkal. Ebből következően az alvállalkozói teljesítés elszámolhatóságának nem feltétele, hogy a (fő)vállalkozó a végső megrendelő felé kiállított számlában (külön soron) feltüntesse az alvállalkozói teljesítményeket.
Fentiek után talán a jövőben könnyebb lesz elboldogulni az egyes fogalmak között és nem csak a mai napig általános „alvállalkozó” kifejezés marad meg az üzleti szóhasználatban.